A bölcsőszájú halakról röviden

A földtörténeti ókorban, a silur, devon időszakban volt a csontos halak kialakulásának ideje. / kb. 300-380 millió év / Ennek az időszaknak a végén az addig kialakult halcsoportok előrenyomultak az édesvizek felé és kezdték benépesíteni azokat. A földtörténeti középkor kréta időszakára / kb. 200 mill. Év perm idő / kialakult a ma élő halcsaládok / familia / döntő többsége. A bölcsőszájú halak családja / Cichlidae / kb. 60-70 millió éve alakult ki.

A bölcsőszájú halak / Cichlidae /, a halak / Pisces / osztályába, a valódi csontoshalak / Osteichtyes / alosztályába, a sügéralakúak / Perciformes / rendjébe tartozó család. Ugyanebben az időszakban vált szét véglegesen a déli száraz kontinens a gondvána föld. Megszülettek a ma is létező önálló kontinensek. A ma élő bölcsőszájú halak elterjedési területe Afrika, Dél- és Közép Amerika valamint Elő-Ázsia trópusi és szubtrópusi területeire korlátozódik. Ebből arra következtethetnénk, hogy a bölcsőszájú halak egy közös őstől származnak. Erre utal az is, hogy Dél-Amerikában és Afrikában egyaránt találkozhatunk a bölcsőszájú halak hasonló ivadéknevelési szokásaival. Mindezek ellenére lehetséges, hogy csak a különböző kontinensek ökológiai viszonyai egyeznek és ezért az ún. párhuzamos fejlődés eredménye a más, más földrészeken élő bölcsőszájú halak hasonló etológiája. Háromféle ivadéknevelési formát különböztethetünk meg, a szájköltőt, az anyai gondozású családot, és a szülőpáros ivadék nevelést. A bölcsőszájú halak, nem összetévesztendő a szájköltő halakkal, mert a bölcsőszájú / Cichlidae / név rendszertani elnevezés, a szájköltő halak pedig ivadéknevelési szokásukról kapták nevüket. Tehát összefoglalva: Minden szájköltő halfaj a bölcsőszájú halak családjába tartozik, de nem minden bölcsőszájú hal, szájköltő. A szájköltő sügerek nemei megtalálhatóak mindkét, már az előbbiekben említett földrészen. De mit is nevezünk szájköltésnek? A szájköltés időtartama természetesen a fajtól, és vízhőmérséklettől függ. Az egyik legrövidebb idő a Pseudocrenilabrus nemzettség fajainak költési ideje, 14 nap. Legismertebb képviselője a nílusi szájköltőhal (pseudocrenilabrus multicolor), régebbi nevén Haplochromis multicolor. Ezzel szemben a Tanganyika tóban élő „bábasügerek” (Tropheus) nemzetség fajainak a költési ideje akár 31 napig is eltarthat. A fent említett két példa afrikai volt, Dél-Amerikából a Geophagus és az Aequidens nemzetség néhány képviselője szintén szájköltő.

Az anyai gondozású ivadéknevelésre is lehet példát találni mindkét kontinensről. Afrikában a Nannochromisok, Dél-Amerikában pedig az Apistogrammák, Nannacarák végzik ily módon az utódok gondozását. Ebben az esetben a hím az ikrák megtermékenyítéséig aktív, egyébként / soliter / egyedül élő. Közvetlenül ikrázás után a nőstény elűzi, és egyedül végzi az ikrák ill. az ivadékok gondozását. A harmadik ivadéknevelési forma a szülőpáros ivadéknevelés. Afrikából pl. a Hemichromis nemzetség fajai szülőpáros ivadéknevelést végeznek, míg Dél-Amerikában a Cichlasomákat, Pterophyllumokat, Symphysodont említhetjük megfelelő példaként.

A szülőpáros ivadéknevelési forma esetében mindkét szülő kiveszi a részét a munkából. Pl.: együttes erővel alakítják ki a leendő ívóhelyet, együtt tisztogatják a már lerakott ikrákat és felváltva legyezgetik mellúszóikkal, hogy oxigéndús víz áramoljék azokra. Az ikrák kikelése után felváltva hordják át a még szikanyagból táplálkozó lárvákat az előre kialakított gödörbe, vagy más védett helyre. Miután a kishalak szikanyaga felszívódott és már önálló táplálkozásra képesek, a nőstény hal felügyelete mellett keresik eleségüket. Ezalatt az idő alatt a hím a területet védelmezi és el próbál űzni minden vélt, vagy valós támadót, ami az ivadékokra veszélyt jelenthet. Természetesen még sok példát lehetne felsorolni a különböző ivadéknevelési formát végző sügérfajokból, de most inkább térjünk át egy érdekesebb témára, a bölcsőszájú halak táplálkozására.

 
Sajnos a helytelen akváriumi haltársítások esetében nagyon sok kistestű díszhal esik „például” a nagytestű „durva” bölcsőszájú halnak. Kicsi 20-30 literes akváriumban természetesen előfordul, hogy egy sügér / még viszonylag kistestű is / halálra hajszolja a másik halat, de nem azért, hogy megegye, hanem azért, mert védi a területét az idegen haltól. A fenti, sajnos igen gyakran előforduló példa után kialakult az a tévhit, hogy a bölcsőszájú halak / általában csak sügereknek hívják őket / ragadozóak.

 
A bölcsőszájú halak esetében több táplálkozási forma alakult ki, sőt, táplálék specialistákkal is találkozhatunk.

Viszonylag kevés közöttük a kifejezetten ragadozó hal. Ilyen a Dél-Amerikában élő fésűssügerek nemzetsége / Crenicichla / vagy a magyar akvaristák medencéiben is fellelhető Cyrtocara nemzetség egyes fajai / pl. Cyrtocara compressiceps /, melyek a Malawi-tóban élnek. Ezekre a fajokra is, mint minden rablósügérre általában, a nyújtott, áramvonalas test, nagy farokúszó és a nagy fejen a végállású hosszan hasított száj jellemző. Ezek a tulajdonságok mind a zsákmány biztos magragadását szolgálják.

A különböző táplálkozási módokhoz, különböző test, fej és szájformák alakultak ki. Ezek a különbségek a fogakon is megmutatkoznak. A férgekkel, rovarlárvákkal táplálkozó sügerek / ezek a leggyakoribbak / szája és fogaik arra specializálódtak, hogy a talajt borító kövek, faágak, elsüllyedt levelek közül kicsipegessék a számukra megfelelő táplálékot. Erre a táplálkozási formára jó példa a Közép-Afrikában honos bíborhasú sügér / Pelvicachromis pulcher / vagy a Kelet-Afrikai Malawi-tóban élő Labidochromis nemzetség fajai. Dél-Amerikában ily módon táplálkoznak az Aequidensek, Pterophyllumok, Cichlasomák.

Vannak sügerek, melyek úgy keresik táplálékukat, hogy szájukba vesznek egy adag homokot, kopoltyúíveiken megszűrik, a szervetlen anyagokat a kopoltyúikon kiszórják, a szerves ehető anyagokat pedig lenyelik. Erről a táplálkozási formáról kapta az egyik Dél-Amerikai nemzetség a nevét: földevő / Gepphagus /. Hasonló módon táplálkozik a Malawi-tóban élő delfinsügér, a / Cyrtocara moorei /. Mint idáig megfigyelhető volt, minden táplálkozási formánál példát említettünk a Kelet-Afrikai Malawi-tóból. Ez azért lehetséges, mert a nevezett tó hosszú parti zónája sok sügér speciális élőhelyét jelenti. Hatalmas méretei a tagolt biotóp az itt élő sügerek csúcsspecializálódását okozta. Itt megtalálhatóak a tipikus algaevő fajok is. Az algaevő fajokat két nagy csoportba sorolhatjuk: „letépőkre” és „dörzsölőkre”. Az előbbieknek olyan fogaik vannak, melyek segítségével kiharapnak, kitépnek egy darabot az algából. Ilyenek pl. az egyik legismertebb Malawi-tavi sügérfaj, a türkiz aranysügér / Melanochromis auratus /. A „dörzsölők” szinte leradírozzák az algát a sziklákról speciális redős fogaikkal. Ezeknek a halaknak ez idáig csak egy nemét és két faját ismerjük: az ormányos sügér és a karcsú ormányos sügér / labeotropheus fuelleborni, és trevawase/. Mindkét faj a Malawi-tó endemikus faja. Már esett szó a táplálékspecialista fajokról. A Malawi tóban ilyenek is élnek. Szokatlan táplálkozási forma a pikkely-evés. Ezt a furcsa táplálékot fogyasztja a Malawi pikkely-evő sügér. (Genyochromis mento)

Mint láttuk a bölcsőszájú halak valamilyen módon mind alkalmazkodtak a különböző táplálékok megszerzéséhez, ezt akváriumi gondozásukkor figyelembe kell venni, mert csak így tudjuk elérni, hogy sügereink kielégítően fejlődjenek és elérjék a fajra jellemző színezetet és maximális nagyságot.

Hack Gyula írását lejegyezte: Pusztafalvi Zoltán.