A biotóp:

„Az élethely, vagyis az a hely a természetben, amely különböző fajú élőlények csoportjainak vagy közösségeinek megfelelő életfeltételeket biztosít. Ilyenkor az élő és élettelen természetet, még a legkisebb részlet kiválasztása esetében is mindig egésznek kell tekinteni”

Hans Frey: Az akvarista kislexikona.

Hogy mi a biotóp, és meddig tart egy biotóp, hol vannak a határai azt nem is olyan könnyű megfogalmazni. Frey szerint egy biotóp – pl. egy nagyobb tó – több rész-biotópra osztható, hiszen más életközösséget figyelhetünk meg a mélyebb vízben, a sekély, könnyen felmelegedő parti zónában, vagy a félnedves, tocsogós-mocsaras szélvizekben. Akváriumi körülmények közt inkább rész-biotópok berendezésére van mód, hiszen a medence mérete erősen lekorlátozza a lehetőségeket. Egy hagyományos akvárium nem alkalmas arra, hogy – az előbb említett tó példáját követve – az összes zónát lemásoljuk benne. Az aqua-terráriumok már valamivel több lehetőséget nyújtanak.

De mi is az a biotóp akvárium?

Frey a következő képen fogalmazza meg véleményét: „Olyan akvárium, amelyben a természetes viszonyok lehető legalaposabb ismerete alapján megpróbálkoznak azzal, hogy egy természetes biotóp élettelen és élő környezeti tényezőit a lehető legpontosabban utánozzák.” Ez a megfogalmazás talán kicsit nehezebben érthető. A következőkről van szó: egy olyan akvárium berendezése a cél, amely a lehetőségekhez mérten minél inkább igyekszik megközelíteni a természetes állapotot. A tökéletes biotóp persze sohasem valósítható meg akváriumi körülmények között. A mesterséges eszközök elhagyásával önellátó és önfenntartó életközösség létrehozására irányuló próbálkozások egyenlőre nem hoztak túl sok sikert.
Ha valaki úgy dönt, hogy biotóp akváriumot rendez be, akkor előtte alaposan tanulmányoznia kell a kiválasztott biotópot. A legjobb az élő közösség természetbeni tanulmányozása volna, de ezt elég nehéz kiviteleznie egy átlag akvarista számára. Azonban számos útikönyv, leírás, tudományos cikk, Online fórum létezik, ahol az érdeklődő megismerheti a távoli vidéket. Ha már körvonalazódott, hogy melyik biotópot szeretnénk kivitelezni, akkor kezdődik az aprólékos gyűjtögetés: beszerezni a kiválasztott területen egymás közelében élő növényeket, az adott területre jellemző élettelen dekorációs elemek (kő, fa) beszerzése, majd legvégül a kiválasztott halak betelepítése. Nem könnyű feladat… Jócskán megnehezíti, hogy nem elég a természetet lemodellezve berendezni a medencét, hanem szem előtt kell tartani az esztétikai szempontokat is. Egyes biotópok – pl. a Malawi vagy Tanganyika sügerek élőhelye – nem különösebben izgalmas. Sokszor csak köveket találunk az adott élőhelyen, sehol egy növény, vagy fa… Éppen ezért aki dekoratív, ám mégis természetközeli módon szeretné akváriumát berendezni, folyamatos kompromisszumokra kényszerül. De talán ettől olyan szép az egész.

Az amazonasi biotópok

Gyakran hallani akvaristáktól, hogy Dél-Amerikai akváriumot rendeztek be, ilyen típusú medencéjük van. Ám ez a meghatározás korántsem egyértelmű, vagy pontos. Dél-Amerika elég nagy kontinens – egy ekkora terület más-más vidékein pedig a természetes környezet nagyban eltérhet. Ha csak az Amazonas vidékére szűkítjük a meghatározást, még akkor sem vagyunk pontosak. Sioli vizsgálatai alapján háromféle víztípust különböztetünk meg:

  1. A fehérvizű vidéken, amelyhez a főfolyam is hozzászámítandó, az Andokból származó szervetlen hordalékok fehéres-zavaros színezetet okoznak. A partvidék már közepes vízállásnál elmocsarasodik. Ameddig a folyam eljut, nincsenek zárt őserdők, ehelyett mangróve bozót található.
  2. Az átlátszó vizű vidékeken a folyók nem szállítanak sem a forrásterületről származó hordalékot, sem humuszt nem sodornak magukkal. A szavannák által megszakított, magas fekvésű őserdőt és bozótot a folyók a legnagyobb vízálláskor sem öntik el.
  3. A feketevizű vidékeken az esős évszakban az aljnövényzetes magas erdőket és a bozótokat a folyó hetekre elárasztja. Az elrothadt növényrészeket a víz magával sodorja, s ez az egyébként átlátszó vizet sötétbarnára festi.

Természetesen minden víztípus külön biotóp, mindegyiknek megvan a saját többé-kevésbé speciális állat- és növényvilága. Az akvaristák közt a legismertebb talán a barna, vagy fekete vizű vidék. A legtöbben erre az élővilágra gondolunk, ha az amazonasi biotópról van szó. A következőkben szeretném bemutatni a világ halakban leggazdagabb folyóját az Amazonast, annak is a legismertebb barna vizű vidékét.

Dél-Amerika területe 17,8 millió km2. Meglehetősen egyszerű tagolódású, tengerpartja csak kevéssé tagolt. Nyugaton húzódik az Andok, a keleti részen pedig a folyók nagy hordalékos síkságai terülnek el. Területét számtalan folyó szabdalja fel, ezek közül a leghíresebb az Amazonas. Az Amazonas Dél-Amerika legnagyobb folyama, a világ egyik legnagyobb folyamrendszere. A hatalmas vízgyűjtőterület rendkívül gazdag és sokoldalú halfaunának biztosít életteret. Maga az Amazonas a perui Andokban eredő két folyó (Maranon és Ucayali) egyesülésből származik. 6280 km hosszúságban szeli át a dél-amerikai kontinenst. A folyamvidék a 200-nál több mellékfolyóval és a vízgyűjtő területekkel együtt 7 millió km2. A folyómederben óriási tömegű víz zúdul le: 190.000 km3 egyetlen másodperc alatt. A víz hőmérséklete mindig 20 °C felett van. Az esős évszakban olyannyira felduzzad, hogy elönti a környező vidéket és valóságos tórendszert alkot. A nagy vízmennyiség miatt az ártereken csak a magasabban fekvő területek és a fák csúcsai látszanak ki a vízből. Az Amazonas majdnem párhuzamos az Egyenlítővel, trópusi területen fekszik. Ebből következik, hogy a hőmérséklet magas, a levegő páratartalma nagy. Ez a vidék az őserdők otthona. Az Amazonas-medence trópusi őserdeje a legnagyobb összefüggő esőerdő a világon. Mivel az Amazonas rendszeresen kiönt, a partján található buja őserdőkben nem tud kialakulni a tápanyagban gazdag humuszréteg. A bomló növényi anyagokat a folyó tovasodorja és az ezekből kioldódó huminsavak barnára festik a vizet. Ezeket hívjuk fekete vizeknek (ilyen pl.: a Rio Negro is). A lágy vízben kevés a csiga, kagyló, hiszen nincs mésztartalom, amelyből házaik felépíthetnék.

Az Amazonas környéki vizek a széles folyamok kivételével árnyékoltak – a dúsan tenyésző növényzet miatt. Medrük sziklás, nagy kövekkel és rengeteg növényi anyaggal: sodródó ágakkal, beszakadt fatörzsekkel, alámosott gyökerekkel. Ezek mind nagyszerű búvóhelyet biztosítanak a számtalan halfaj egyedeinek. A növényzet a napsütötte részen dúsabb, a nagyon árnyékos területek növénymentesek. A parti sávban mocsári növények nőnek, ezeket az áradás rendszeresen elborítja, víz alá kerülnek. Dúsan tenyésznek a víz tetején a különféle úszó növények, mint pl. a vízijácint. Néha olyan vastag szőnyeget alkotnak, hogy akár egy felnőtt ember súlyát is megbírják.

Az esős évszakban friss vízzel telnek fel a folyómedrek, a nagy víztömeg átlépi a medret, elönti az árterületet, ahová szétszélednek a halcsapatok. Eljött a pezsdülés, a szaporodás időszaka. A parti növények között zajlik a halak ívási rítusa. A dús növényzet leveleire rakják ikráikat és a sekély, könnyen felmelegedő vizekben sereglenek szét az ivadékok. Ilyenkor bőségesen találnak táplálékot, ám az év nagy részében kevés táplálékhoz jutnak.

A folyórendszer vizeit minden szinten benépesítik a halak. Egyesek – pl.: a baltahasú pontylazacok – a víz felszínéről szedegetik a vízre hulló rovarokat, mások – pontylazacfélék, sügerek – a középső vízrétegben vadásznak az apró planktoneleségre, míg a ragadozók belőlük rabolják táplálékuk. A folyók fenekén különféle harcsák rejtőznek, az aljzatban ráják bújnak meg, míg a vízben lévő köveken, faágakon és gyökereken megtelepedő algákat különféle algaevő harcsák eszegetik.

Ha amazonasi biotóp medencét szeretnénk berendezni, akkor feltétlenül figyelembe kell vennünk a természetes közeget: a víz meleg (akváriumi körülmények közt ez 25-30 °C-ot jelent), lágy, savas. A meder fölé hajló fák miatt sötét van. Ezt az otthoni medencékben is figyelembe kell venni: nem szabad nagyon erős fénnyel megvilágítani az akváriumot. A víz az oldott növényi anyagok miatt sárgás színű (talán a tea színéhez hasonlítható). Ezt a hatást tőzegkivonattal, vagy sok gyökér, vasfa vízbehelyezésével érhetjük el. A meder alját finom talajjal kell borítani, célszerű valamilyen sötét anyagot választani – pl.: apró bazaltzúzalékot – ami jól kiemeli a halak színét. A természetes hatás elérése céljából a talajra célszerű kéregdarabokat, jól kifőzött leveleket helyezni. A pontylazacok akváriumát finom levelű növényekkel, a nagyobb testű halakét kardfű félékkel dekorálhatjuk. A víz leárnyékolása miatt és dekorációs szempontból is hasznos a vízfelület egy részének úszó növényekkel való lefedése. A medence hátsó részén néhány kardfű tövet is elhelyezhetünk. A berendezésnek a halak igényeihez kell igazodnia. Az amazonasi halbőség, a fajok változatos szokásai nem mindig egyeztethetők össze, ezért figyelembe kell venni a biotópon beül is a fajspecifikus igényeket.

A pontylazacok jól megférnek a páncélos harcsákkal.
Az elevenszülők könnyen tarthatók együtt kis csapatokban, míg a medence alját páncélos harcsákkal tehetjük élénkebbé.
A diszkoszhalak jól megférnek a Corydoras család tagjaival, bizonyos pontylazacfélékkel, a víz felszín közelében pihenő baltahasú lazacokkal.
A vitorlások mellé, akárcsak a diszkoszokhoz nyugodt halak társíthatók, de nem szabad kis termetű pontylazacokat telepíteni akváriumukba, mert azokat elfogyaszthatják.
A változatos harcsafélék külön harcsás-medencében tarthatók, némely faj társítható ez imént felsorolt halcsoportokkal is – ilyenek az algaevő fajok.
A ragadozó harcsák külön akváriumba kerüljenek, akár a közvélemény által vérengzőnek tartott, meglehetősen érdekes piranják.
A késhalak néhány faja (mint pl. az Apteronotus albifrons) könnyen tartható együtt más békés halakkal, míg mások ragadozó természetűek.
Nagyon érdekes, ám kényes halak a békés sügérfélékkel együtt tartható édesvízi ráják.
A sügérfélék külön kasztot alkothatnak. Jól mutatnak együtt páncélos, vagy algaevő harcsákkal.
Egy vegyes, dél-amerikai medencét is berendezhetünk a békés, hasonló igényű fajokkal.
 
A variációk száma végtelen. Van, aki a fajspecifikus medencére esküszik, míg mások szerint az igazi biotóp akvárium nem egy faj természetközeli módon berendezett akváriumban való tartását jelenti, hanem egy olyan vízi életközösség létrehozását, amelyben több, egy területről származó halfaj és egyéb élőlény – pl.: puhatestűek – él együtt a természetes környezetükben megtalálható növények közt. Utóbbi elv követői szerint a medence minden szintjét be kell népesíteni élőlényekkel.
 
Bármelyik elképzelés áll közel hozzánk, az Amazonas fajgazdag élővilága számtalan lehetőséget nyújt egy érdekes, sokszínű akvárium berendezésére.

Forrás: Hans Frey: Az akvarista kislexikona