Chubbe – Génmanipuláció és etika az akvarisztikában

Azért tartom fontosnak e cikk megírását, mert a génmanipuláció (most nem beszélve a génkezelt élelmiszerekről) igen sok etikai és lelkiismereti kérdést vet fel. Napjainkban egyre gyakrabban fordulnak elő díszállat kereskedések kínálati listáján olyan halak, melyek tudatosan valamilyen géntechnikai eljárásnak köszönhetően nyerték el formájukat, alakjukat, színüket. Ilyen halak például a papagájsügér vagy a már tárgyalt világító dánió.

Géntechnológia vagy génmanipuláció alatt azt értjük, amikor egy élőlény génállományába bevisznek vagy eltávolítanak onnan egy vagy több gént, azzal a céllal, hogy tulajdonságait megváltoztassák.

Mezőgazdasági szempontból érdekes először megvizsgálnunk e kérdést. Ebben az esetben általában olyan szervezeteket hoznak létre génmanipulációval, amelyek ellenállóbbak a környezeti változásokkal, gyomirtó szerekkel, betegségekkel, kártevőkkel vagy nehézfémekkel szemben, vagy amelyek olyan új tulajdonságokra tesznek szert, mint a hosszabb tárolhatóság, a megváltozott íz vagy a nagyobb terméshozam. A génmanipuláció nem egyszerű folytatása a hagyományos növénynemesítésnek, amelynek során egymáshoz közel álló fajokat kereszteznek. A géntechnológia alkalmazásakor azonban, mivel egymástól törzsfejlődésileg távol álló fajokból származó géneket ültetnek be egy másik szervezetbe, nem lehet pontosan tudni, hogy a beültetett gén milyen kölcsönhatásokba lép, illetve milyen zavarokat okoz a befogadó sejt bonyolult működési rendjében. Ezért a következmények veszélyességét sem tudjuk megbízhatóan megítélni, ráadásul a különböző hatások sokszor csak hosszú idő után jelentkeznek. Ugyan ez a dolog is képezheti vita tárgyát (képezi is), de lépjünk picit túl rajta.

Mint már említettem megjelentek az akvarisztikai piacon a génkezelt állatok is. Az Index internetes oldal 2003. június 30-i tudósítása szerint, megjelentek olyan, Tajvanon genetikailag módosított Zebra dániók, melyek zöldessárga fénnyel világítanak a sötétben. Ez a cég egy medúza génjeit ültették be a halba. Ugyan állításuk szerint nem képes szaporodásra, azonban mégis aggodalomra adnak okot ezek az eljárások. Többek között például néhány trópusi halat korábban már úgy módosítottak, hogy kibírják a hideget, így kiszabadulásuk esetén könnyen meghódíthatják a télen lehűlő vizeket, megzavarva a jelenlegi ökoszisztémát. Komoly problémákat okozhatnak. De beszélhetünk a papagájsügérekről is. Ez a Frankenstein alkatú torzszülött, két olyan halfaj mesterséges keresztezéséből jött létre, ami a természetben soha nem fordulhatna elő, már csak azért sem, mert míg az egyik (Cichlasoma citrinellum – Citromsügér) Közép-Amerikában él, addig a másik (Heros severus – Szemfoltos tarkasügér) Dél-Amerika lakója. Mindezeken kívül valószínűleg ha a két halat szaporodás céljából közös ívatómedencébe helyeznénk, minden valószínűség szerint a Citromsügér rövid időn belül végezne a Szemfoltos tarkasügérrel. A papagájsügérnek továbbá szája nem alkalmas zsákmányra történő vadászatra sem, mindazon túl, hogy szájukat nem tudják becsukni. Úszóhólyagjuk és gerincük deformitása mellett meg kell említeni azt is, hogy szinte mindegyik hal steril és két külön kromoszóma készletük van, amelyek nem párosodnak a meiózis alatt.

Jelen esetben nem tartozik a génkezelt halak közé, de meg kell említeni a színezett üvegsügérek és tetrák helyzetét is. Igen fájdalmas eljárással, injekciózással juttatnak többnyire ételfestéket a halak bőre alá, ezzel megszínezve a testüket. Gondolom említeni sem kell, hogy természetellenes dologról beszélünk…

Hogy mindez miért terjedhetett el?

Mert az emberek nagy része sajnálatos módon vevő olyan extrém, színes „aranyos” élőlényekre, melyek nem megszokottak és minden tekintetben újdonságként szerepelnek a díszállat kereskedések kínálatában. Másik okként megemlíthető, hogy az értékesítő üzletek nem az élőlényt, hanem a pénzt látják csak. Ezek a halak márpedig igen nagy árrés alkalmazását teszik lehetővé, ami tökéletes eszköz egy profitorientált vállalkozásban. Azonban a profitorientáltság nem szabad hogy háttérbe szorítsa azt, ami eredetileg az akvarisztika „szerepe”. Ez a szerep a halak, illetve minden víz alatt élő szervezet közel természetes közegében történő megfigyelése. A divathóbortok pedig kizárólag „trendként”, szinte sulykolva sugallják az embereknek mit kell követni, hogy modern lakásukhoz modern díszt találjanak. Sajnálatos módon az emberek nem megfelelő lelkiismereti beállítottságának, a tájékozatlanságnak és megfelelő szemlélet hiányának „köszönhetően” ezek az eljárások, illetve az így készülő élőlények mára létjogosultságot nyertek. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a kísérletek nem a fogyasztók érdekeit szolgálják, hanem elsősorban a multinacionális nagyvállalatok rövid távú gazdasági érdekeit.

Mit tehetünk mi? Elsősorban szemléletet kell változtatnunk. Ez nehéz és hosszadalmas munka. Biztosan sok ember megsértődik, megbántva érzi magát, hogy miért mondjuk meg neki mit tartson illetve mit ne tartson, mert semmi közünk hozzá. Bizonyos tekintetben ez így igaz. Azonban ha fel akarjuk lendíteni a hazai akvarisztikát és színvonalas, nemzetközi elismertséget szeretnék újra elérni, akkor mindenképpen tennünk kell az ügy érdekében, oktatással, felvilágosítással, meggyőzéssel.

A nyugati közvélemény egyértelműen elutasítja a génmanipulált élőlényeket, „termékeket”. Kelet-Európában ugyan néhány éves késéssel indult, de fokozatosan nő az ellenállás e tekintetben. Újabb veszélyt jelenthet, hogy a nagy befektetést igénylő génmanipulált áruk hamarosan eladhatatlanok lesznek Nyugaton, így Kelet-Európában próbálják majd piacra dobni.

A szemlélet megváltoztatása mellett, minden valószínűség szerint szükséges lenne a törvényi szabályozás is. A már létező állatvédelmi törvény (1998. évi XXVIII. törvény és végrehajtási rendeletei AZ ÁLLATOK VÉDELMÉRŐL ÉS KIMÉLETÉRŐL) módosítása és szigorú betartatása, elsősorban a díszállat kereskedésekkel, valószínűleg csak tüneti kezelés lenne. Fontos tehát a szemléletváltás.

Ha mindannyian így gondoljuk és meggyőzzük a nem így gondolkodókat, akkor talán egy nap vége lesz ezen szerencsétlen élőlények „diadalmenetének”.