A díszhaltartás filozófiája
Rohanó világunkban az élet tempója az emberek többségének csupán szusszanásnyi időt enged a kikapcsolódásra, ezért egyre fontosabb és általánosabb az a törekvés, hogy munkahelyünkre, otthonunkba is belopjuk az élő természetet. Számos nyugat-európai közvélemény-kutatás szerint a polgárok többsége a négylábúakat részesíti előnyben, (a kutya, a macska, a hörcsög, és a nyúl! is előkelő helyezést kapott) noha többségük csak kertes házban tudná kedvencét maradéktalanul boldognak elképzelni.
A leggyakrabban tartott hüllő az évtizedek óta listavezető teknősbéka, ugyanakkor az összlakosság 40 százaléka tartja ideálisnak az akváriumot. Hogy ennek ellenére viszonylag kevés a díszhaltartó ember, az alighanem annak a bizalmatlanságnak tudható be, amit a naponta bealgásodó, és hetente teljes „nagymosást” igénylő gömbakváriumok gyermekkori emlékképe okoz. Időközben azonban nagyot változott és fejlődött a világ e téren is. Ma már nem létezik olyan tengeri, vagy édesvízi rendszer, amely ne lenne többszörösen „felülszűrve”, ellátva foto-kémiai sterilizálókkal, fehérje leválasztókkal és precíz szintszabályzó automatikákkal. Mai népszerűségét végül is a díszhaltartás majdhogynem annak köszönheti,hogy sok más háziálattal ellenetétben a halak nem igényelnek arányaiban annyi törődést, sőt gondozásukhoz sem kell különösebb gyakorlat. Nem hangoskodnak, és nem szemetelik össze otthonunkat piszkos tollal vagy szőrrel, így nem okoznak allergiás tüneteket az arra érzékenyeknél. Szobatiszták már az első perctől kezdve, ezért nem is büdösek. Nem terjesztenek emberre ártalmas fertőző betegségeket, és képtelenek megszökni otthonról. Úszásuk, amely közegben való mozgás az ember számára sem idegen, és az akvárium látványának megnyugtató, hatását mára már komoly pszihológiai tesztekkel igazolták. Számos nyugat-európai magánklinikán, fogorvosi rendelőben, óvodában, de pénzintézetek vagy ügyvédi irodák auláiban ennek előnyeit kamatoztatják is!
A napkeleti bölcsek szerint a két ősi elem, a víz és a tűz hatása nagyon erős az emberre, és valami megmagyarázhatatlan módon mindig odavonza tekintetünket… És valóban megfigyelhető jelenség ez a tudatlan mélázás, a múltba tekintő néma átszellemülés kirándulásaink alkalmával a tábortűznél, vagy egy hatalmas robajló vízesés láttán! De talán mindez úgy igaz, ahogyan azt az egyik kitűnő akvarista örökérvényűen megfogalmazta: „Az akvárium ékszer, mely a tengert, az emberiség múltját idézi, abból a paradicsomból, melyből egykoron kiűzettünk.” Így kerül számos modern, padlófűtéses szobába fatüzelésű kandalló, vagy hatalmas falba épített akvárium. Az akvarisztika persze nem erről szól, és halakat tartani sem csak ezért kell… De sokan vannak, akik csupán a víz látványát, a természet közelségét, s annak semmihez sem hasonlítható hangulatát vágyják, megteremtését azonban inkább szakemberre bízzák. Ez az szoros kötődés talán a XXI. század hiánytünete, talán valami sokkal több vagy ősibb… Egy biztos: kevés olyan fontos és kedves dolog van a világon, mint otthonunk meghittsége, harmóniája és végtelen szeretete.
Sidó Zoltán