Élő és fagyasztott eleségek
A fagyasztott eleségek a modern takarmányozás nélkülözhetetlen eszközei. Ezek közül a következőkkel próbálkoztam: fagyasztott cyclops, vízibolha, vörös és fekete, valamint fehér szúnyog, krill, és kagylóhús. A cyclops nagyon apró szemű táplálék, főleg a kisebb halak fogyasztják, de szeretik a gurámik és a diszkoszhalak, sőt a vitorlások és a pontylazacok is összeszedik. Amíg a Botiák kisebbek voltak nálam, addig azok is szedegették. A vízibolha már nagyobb méretű, ezt minden hal szívesen fogyasztotta nálam, akárcsak a vörös és a fekete szúnyogot. Úgy vettem észre, hogy a kedvencük a fekete szúnyoglárva. Ezt nagyon lelkesen ették a halaim. A bolhát és a cyclopsot nem ették meg a gőték és a rákok, de a kétféle szúnyoglárvát azok is szeretik. A víz tetején lebegő szúnyoglárvákat a lepkehal és a baltahasú pontylazacok is megeszik.
Nézzük az élő eleséget. Tavasszal és nyáron könnyű állati planktont gyűjteni a kis tavakban, pocsolyákban. Ezeket planktonhálóval célszerű nagy mennyiségben gyűjteni, de még olyan primitív eszközzel is lehet kisebb mennyiséget összehalászni, mint a régi háló keretére rögzített harisnya. A planktont minden hal megeszi, erre még a Botiák is vadásznak, mert mozog. A szúnyoglárvákat szintén pocsolyákból szedhetjük, vagy akár a kertbe kitett vizeshordóból. Ha megfelelően sterilizáljuk, és óvatosak vagyunk vele, ez az igazi eledel! Amelyik lesüllyed, azt a harcsák (páncélosok, vértesharcsák, Synodontisok) szedik össze. A szúnyoglárvák igyekeznek a víz tetején, a levelek alatt összegyűlni , majd mozdulatlanul lebegni, ezért néha célszerű megzavarni őket a vizet megkavarva. Így a mozgásba lendülő lárvákat újra üldözőbe veszik a halak. A fagyasztotthoz hasonlóan az élő szúnyoglárvát is szívesen eszik a rákok és a gőték. A lepkehalat, a baltahasúakat és a pontylazacokat hamar izgalomba hozzák a különféle rovarok. A lepkehal a nagyobbakat szereti, neki ászkákat (ezek pincékben, kövek alatt találhatók), kisebb szöcskéket, pókokat adok, de a kisebb lepkéket is megeszi. Egyszer elkapott egy nagyobb molylepkét is, de aztán feladta a küzdelmet :). A császárlazacoknak legyet, muslincát, szúnyogot és hangyát szoktam adni. Vettem nekik apró tücsköket, ezeket nagyon értékelték. Amikor a vízbe dobtam őket, akkor a halak rájuk rontottak, a víz felszínén elkaptak egy tücsköt, aztán visszafordulva lenyelték a zsákmányt, majd újra a vízfelszín felé iramodtak. Nem esett szó még a tubifexről. Hát igen. A csővájó féreg mindig sok vita tárgyát képezte az akvaristák között. Mivel szennyezett helyeken él, ezért könnyen betegségek forrása is lehet. Ennek ellenére az ivadék halakat és a rákokat is mindig apróra vágott tubifex-el etetem. Még kezdő akvarista koromban szinte csak tubit etettem, de aztán átszoktam a jó minőségű száraz eleségekre és a fagyasztott kajákra. Nálam nem volt olyan eset, amikor egyértelműen a tubifex volt a hibás egy-egy hal pusztulásáért, de azért nem ár az óvatosság. Elvégre elég, ha egyszer etet az ember olyan tubifex-el, ami fertőző, és akár oda lehet a sok éve nevelgetett teljes állomány is. Azért megjegyzem, hogy több olyan akvaristát is ismerek, aki a diszkoszhalakat is tubifex-el eteti, nem is beszélve a vitorlásokról.
Tehát összességében a fagyasztott eleségek közül a legjobbnak a fekete szúnyoglárvát tartom, az élők közül a plankton és a lárvák minden hal kedvencei. A tubifex-et nem ajánlom, azzal óvatosan kell bánni… Aki vadászni szeretné látni a pontylazacokat és a víz tetején élő halakat, az próbálkozzon meg az apró tücsökkel, vagy a léggyel, muslincával.