A halfajok elnevezéséről

A halak megnevezésére általában a latin neveket használják az akvaristák, mivel a magyar nevek meglehetősen változatosak. Néha találóak, néha megtévesztők. A vadon befogott halak importálói sokszor maguk adtak nevet az új fajoknak, általában valamilyen külső tulajdonság alapján. Ezzel tehát teljessé vált a káosz a halpiacon, hisz ugyanazt a fajt gyakran más-más néven árulták a kereskedők. Így az egyetlen eligazodásra alkalmas elnevezés a latin név maradt, vagy az új fajok esetében a számok (pl.: a Vértesharcsáknál az „L” számok).

A tudományos név első szava a nemet (genus) jelöli, amely az egymáshoz közel álló halfajok által alkotott legkisebb csoport. Az ugyanabba a nembe tartozó halfajok alakja, megjelenése és viselkedése általában elég hasonló, de a színezetük nagyon különbözhet. A nem neve mindig nagybetűvel kezdődik, pl: Rasbora, Barbus. A név második tagja azt pontosítja, hogy a hal milyen fajhoz tartozik. A névadás szabályai szerint ez a szó mindig kisbetűvel írandó. Az öves díszcsík tudományos neve Botia macracantha. A Botia nembe tartozik, de ebbe a nembe több faj is tartozik (B. striata, B. modesta, B. sidthimunki, B. lochata). A macracantha fajnév jelentése: „nagy tüskéjű”. Az elnevezés a szem alatt található, felmereszthető tüskére utal, amit védekezés képen használ a hal. Ezek az elnevezések sokszor külső jellemzőkre, viselkedésre utalnak, de több esetben neves akvaristák nevéből alakultak ki (pl.: fekete neonhal – Hyphessobrycon hernertaxelrodi, ez a hal Herbert Axelrod neves amerikai akvarista nevét viseli).

További bonyodalmakat okoz, hogy a fajok egy részét miután jobban megismerik a biológusok más nembe sorolják, így előfordul, hogy egy hal két tudományos néven is ismert (jó példa erre a ramirezi törpesügér, melynek tudományos elnevezéséről a Fórumban is volt szó). Szóval ha komolyan akvarizál valaki, akkor előbb-utóbb rákényszerül a tudományos nevek megtanulására – ám az elnevezések kuszaságában néha még ez is kevés lehet… A cikket kiegészítette Dezse Tibor, ezzel is segítve a tudományos nevek közt való eligazodást.

Rövidítések a latin nevekben:

• sp. jelentése: species, azaz faj
• spp. jelentése species plurale, azaz többféle faj (nem azt jelenti, hogy a valamennyi, hanem azt, hogy több!)
• ssp. jelentése subspecies, azaz: alfaj (állatok elnevezésében, nem valamennyi alfaj, hanem, egy bizonyos alfaj, minek pontos nevét valamely okból nem jelöljük. (Nem ismerjük, vagy egyéb okokból nem tesszük közzé)

Egyazon fajhoz azok a lények tartoznak, melyek fő vonásaikban megegyeznek egymással. Párosodva termékeny utódokat alkotnak. Az alfaj eltér a törzsalaktól. Eltérő sajátosságai örökletesek, és és önálló elterjedéssel bír. Változatról akkor beszélünk, ha az egyed(ek) tulajdonságai megegyeznek az alfaj jellemzőivel, de nincsen területi elterjedésük. (jelölése: Varietas, röv: VAR)

Forma: (eltérés) Ha az egyed tulajdonságai megfelelnek a változatéval, de eltérő sajátosságai nem öröklődnek, akkor eltérésről beszélünk. Nevekben jelölése: Forma (nem rövidítjük, hanem kiírandó). Általánosságban az aberráció szóval is jelölhetjük, mely mostanra már genetikai műszó lett.

Ezen felül még csak annyit említenék meg, hogy ha egy halat más fajba sorolnak át, a régi elnevezés alapján még nagyon sokáig beazonosítható lesz. Ezt általában (a régi elnevezéseket) a szinonima névvel szokták jelölni az adott faj egyértelműsítése végett is. (pl.: Gymnocorymbus ternetzi, mely a fekete tetra neve. Ennek szinonimája Tetragonopterus ternetzi, Moenkhausia ternetzi) Ennek jelölése az irodalomban a syn.